A kisbabák és kisgyermekek (3 éves korig) táplálkozásában a rendszeresség jelentősége

Mit is értünk pontosan rendszeresség alatt?

A táplálkozás bizonyos fokú rendszeressége mindig megjelenik, mint az egészséges étkezés egyik táplálkozási ajánlása nemcsak gyermekek számára. Azonban nem mindig világos, pontosan mit is jelent ez. Ugyanabban az időpontban kell enni? Vagy elegendő, ha csak 3 főétkezés és 2 tízórai van, és az időpont nem számít? A helyes út mindig valahol a kettő között van – a rendszerességre való törekvés nem jelenthet stresszt vagy nyomást a gyermek számára, nyugalmat és biztonságot kell nyújtania nemcsak a gyermek egészséges pszichikája miatt, hanem az emésztőrendszer működése miatt is.

 Ideális esetben arra kell törekednünk, hogy a gyermeknek naponta hasonló számú étkezése legyen, nagyjából ugyanabban az időben és hasonló ritmusban. Különösen a kisbabáknál fontos, hogy váltakozzon az aktivitás, az étkezés, majd a pihenés. A gyermekek megtanulják, hogy a délelőtti játék után ebéd következik, az ebéd után alvás stb. Az emésztőrendszer is profitál a rendszerességből – fejlődik és optimalizálódik a gyomorsavak, emésztőenzimek termelése, valamint a bélmikrobiom működése. Mindez az alapján „hangolódik”, hogy milyen gyakran, mennyit és mit eszik a baba.

Mit nem jelent a rendszeresség?

A rendszeresség nem jelent kötelező evést az órára nézve – a gyermeknek joga van néha kevesebbet enni vagy ételt visszautasítani (ezeket a jeleket mindig igyekszünk pozitívan értelmezni –> a gyermek tudja olvasni a teste jeleit, ez visszacsatolás a szülő számára). A szülő feladata, hogy a gyermek étvágyához mérten kínáljon megfelelő mennyiséget, de ez nem jelenti azt, hogy a gyermeknek mindent meg kell ennie. A nyomás, hogy a gyermek a tányérján lévő ételt mindig mindenáron elfogyassza, semmilyen pozitív indokkal nem bír. Az egészséges viszony az étkezéshez azon alapul, hogy a gyermek maga dönt arról, mennyit eszik.

Az biztosan nem vezet eredményre, ha folyamatosan toljuk a gyerek elé a különféle ételeket csak azért, hogy „valamit egyen meg“. A gyakorlatban persze gyakran szükséges, hogy a gyermek időben egyen, mert utána el kell mennünk vagy el kell utaznunk stb. Ha a gyermek nem mutat érdeklődést az étel iránt, nincs éhes, nem érdemes ilyenkor erőltetni.

Nem utolsósorban nagy kihívás a folyamatos „csipegetés“ egész nap. Ez egyrészt oda vezet, hogy a gyermek nem éhezik meg rendesen, és soha nem eszik meg egy normál adagot, másrészt az emésztőrendszer sem pihen meg.

Hogyan néz ki körülbelül a gyerekek étrendje életkor szerint?

Az étkezés rendszeressége nem alakul ki egyik napról a másikra a gyerekeknél. Ez egy folyamat, amely a gyomor-bélrendszer, a mozgásfejlődés és az idegrendszer érésével együtt fejlődik. Másképp néz ki egy fél éves kisbabánál, és másképp egy kétéves totyogónál.

6.–8. hónap

A fő energia- és tápanyaghordozó az anyatej vagy a tápszer. Az első két-három hónapban a hozzátáplálás részben az ételallergének bevezetésére szolgál, de leginkább arra, hogy a gyerek megismerkedjen a gazdag ízek világával – a baba szó szerint megtanul enni, felfedezi az ízeket, színeket és az étel állagát. Általában 1–2 adag hozzátáplálás jelenik meg naponta, nyugalmi időszakban, leggyakrabban ebéd vagy vacsora körül.

9.–12. hónap

Ebben az időszakban fokozatosan kialakul a napi struktúra. Rendszerint megszilárdul a reggeli, ebéd és vacsora, a napi tejfogyasztás/ szoptatás, és az étkezéseket meghatározott időpontokban kínálják. Szükség esetén nassolnivalók is beilleszthetők, amelyek általában egyediek és alkalmazkodniuk kell a gyermek étvágyához. A babáknak elegendő a gyümölcspüré vagy egy darab gyümölcs, zöldség stb. A gyermek már többnyire ül a székben, és az étkezést mind az érzékszerveivel élvezi. Új ételeket ismer meg és változatos étrendet tapasztal.

1–3 év

A totyogó már stabil és rendszeres étrendet követ, amely gyakran változik a hangulat és a kisgyermeki „szeszélyek“ miatt. A gyermek különböző okokból elutasíthat egyes ételeket, teszteli határait. A szülőnek ideális esetben meg kell őriznie a nyugalmát és továbbra is kínálnia kell az ételt ☺ Ebben az időszakban fontos, hogy a gyermek számára határozott kereteket állítsunk fel, és ne engedjünk túl sokat – ez is a gyermek tanulási és megismerési folyamata. Ha a gyermek elutasítja a főétkezést, nem kínálunk alternatívát, hanem először várakozunk. Gyakran a gyermek akkor tér vissza az ételhez, amikor megéhezik (vagy észhez tér ☺). A reggeli, ebéd és vacsora kiegészíthető nassolnivalókkal szükség szerint – ezek nem lehetnek túl nagyok, hogy a gyermeknek maradjon hely az ebédhez és vacsorához. Nem gond, ha második vacsorát is bevezetünk, amely könnyű legyen, hogy ne terhelje meg az emésztést éjszakára.

RNDr. Michaela Bebová
www.biochemicka.cz